Miért nem sikerül megváltoztatni azt, amiben vagy?

Miért ismétled újra és újra ugyanazokat a mintákat?

Miért mész vissza olyan munkahelyekre, kapcsolatokba vagy helyzetekbe, ahol valahogy mindig ugyanaz történik? Ahol sokat adsz, sokat teszel, mégis azt éled meg, hogy valahogy sosem elég. Hogy nem igazán választanak, nem igazán értékelnek, és végül újra csalódsz.

Miért van ez?

Nem véletlenül ismételsz

Sokan úgy érkeznek coachingba, hogy már mindent kipróbáltak, mégis úgy érzik, mintha ugyanaz a történet kezdődne újra és újra.
És valóban.
A külső körülmények változnak, de a dinamika sokszor ugyanaz marad.

Mert amiben jelenleg vagy – még ha szenvedsz is benne –, az valójában az idegrendszered számára ismerős és biztonságos.
Ez a te jelenlegi érzelmi biztonságzónád. Az üvegplafonod.

A mintát te is fenntartod

Ha jobban megfigyeled az életed, akkor kirajzolódik egy visszatérő működés.

Lehet, hogy mindig te viszel el mindent a hátadon.

Te túlórázol, te alkalmazkodsz, te szervezel, te oldasz meg mindent.

Folyamatosan adsz, gondoskodsz és tepersz, miközben valahol mélyen arra vágysz, hogy végre téged is válasszanak, értékeljenek, szeressenek.

És ez a dinamika nagyon gyakran ugyanaz, amit gyerekként is megéltél.
Ha gyerekként meg kellett dolgoznod a figyelemért, a szeretetért vagy az elismerésért, akkor nagy eséllyel most is ezt csinálod. 

A rendszer nem változik attól, hogy panaszkodsz rá

A munkahelyed, a párkapcsolatod vagy a családod mind egy-egy rendszer. És a rendszer működését a benne lévő emberek viselkedése tartja fenn.
Ezért önmagában attól, hogy haragszol, panaszkodsz és azt várod, hogy a másik változzon meg, nem lesz eredmény.

A jó kérdés nem az, hogy mit csinál vagy mit nem csinál a másik. 
Hanem az, hogy te mivel tartod fenn azt a helyzetet, amiben vagy.
Te mit teszel meg újra és újra, pedig nem kellene?
És mit nem teszel meg, pedig szükség lenne rá?

A változás legnehezebb része

Talán már látod, mit kellene tenni.
Tudod, hogy határokat kellene húzni.
Tudod, hogy nemet kellene mondani.
Tudod, hogy el kellene engedni a túlzott ragaszkodást vagy ki kellene állnod magadért.

Mégsem sikerül.

És nem azért, mert gyenge vagy.
Hanem azért, mert az idegrendszered a megszokott rosszat biztonságosabbnak értékeli, mint egy egészségesebb, de ismeretlen működés.

Energiabefektetés szempontjából bizony az a könnyebb út, ha maradsz a megszokott rossznál.
Mert az új, egészségesebb működés kialakítása bizony nagy energiabefektetést igényel.
Ezért olyan nehéz letérni a régi útról.

A változás ára a bizonytalanság

Amikor elkezdesz másképp működni, eleinte gyakran nem jobb lesz, hanem rosszabb.
Több lesz a bizonytalanság.
Megjelenik a félelem.
A régi egyensúly felborul.
És pontosan itt szokták a legtöbben feladni és visszafordulni.
Mert nem számolnak azzal, hogy a változás természetes velejárója a belső feszültség.
Pedig ez nem a kudarc jele. Ez maga az út. A transzformáció lehetősége.
Aki kitart ebben a belső feszültségben, az megerősödve érkezik majd egy másik szintre.

A szintlépés ára

Ha meg akarsz törni egy régi mintát, le kell térned a kitaposott ösvényről és sokkal több tudatosságra, energiára és kitartásra lesz szükséged, mint a régi ismétléséhez.

De az idegrendszer képes fokozatosan átkalibrálódni.
Lépésről lépésre - ahogy egyre inkább megtanulod elviselni a bizonytalanságot anélkül, hogy visszamenekülnél a régi mintába.

És talán ez az egyik legfontosabb dolog, amit érdemes észben tartani:
A változási folyamat természetes része, hogy először minden szétesik, és csak utána kezd valami új felépülni.

És bár ez az út nem könnyű, kívánom, hogy sikerüljön Neked is végigmenni rajta!

Nézd meg a témához kapcsolódó videót a Szintlépés YouTube csatornán:

https://www.youtube.com/watch?v=LZptwRhMmxc