AZ UTAM

Messziről indultam. Bizonytalansággal és elhagyatottsággal teli gyerekkor, csökkentértékűség, érzelmi hiány és önfeladás sémák szerint élt élet. Kívülről működtem, (túl)teljesítettem, alkalmazkodtam, belül pedig egyre nőtt a feszültség és az üresség: kevésnek, fáradtnak és magányosnak éreztem magam.

A kapcsolataimban ismétlődő minta volt, hogy én adok többet, hogy mindent én viszek a hátamon, hogy elérhetetlen emberekbe szeretek bele, hogy nekem sosincs segítségem, és hogy az én igényeim valahogy sosem fontosak.

Sok módszert kipróbáltam a változásért, de az érdemi áttörés sokáig elmaradt. Aztán találkoztam a sémák világával, ami az önismeretnek egy egészen más dimenzióját nyitotta meg számomra. Hosszú, néha fájdalmas, de nagyon felszabadító folyamat volt megismerni a saját „belső családomat”, megtanulni meghallani és kifejezni a saját szükségleteimet, megtapasztalni a belső biztonságot, kiállni magamért, és nem az automatikus reakcióimat választani.

Több elakadás, szétesés és újrakezdés személyes tapasztalata van mögöttem. Akkor ezeket válságoknak éltem meg, ma azt mondom: szintlépések voltak, melyek során megtanultam, mit jelent tisztelni és szeretni magamat és másokat. 

Sémacoaching keretében azoknak segítek, akik hasonló mintákban vannak elakadva, és készek végigmenni az átalakulási folyamaton.

MÚLT

Az ébredésem, az érzelmi felnőtté válásom akkor kezdődött, amikor, a házasságom véget ért. 

2003-ban elváltam és egyedül maradtam a 6 éves és a 7 hónapos kislányaimmal, nagyszülők, család, támogatás nélkül. 

Belevetettem magam a pszichológiába, tudni akartam, mit rontottam el, miért ment tönkre a házasságom. Idővel megértettem,  hogy miért nem volt elég a "Jó kislány". 

Nehéz idők voltak. Feldolgozás, gyereknevelés, munka, háztartás, anyagiak... Mindezt egyedül.

Túlkompenzáltam. Páncélt növesztettem, kifelé azt mutattam, jól vagyok, megoldom. Erőn felül próbáltam helyt állni minden fronton. Persze elfáradtam, frusztrált lettem, kiégtem. 

Visszatekintve, itt tanultam meg, mekkora erő van bennem és mekkora teljesítményre vagyok képes azért, ami fontos nekem.

ÚTON

A következő nagy fejlődést egy "sémakémiás" kapcsolat hozta, ahol én voltam a kapcsolatra vágyó ragaszkodó, ő meg az érzelmileg (és többnyire fizikailag is) elérhetetlen elkerülő. 

* A kapcsolat egy érzelmi hullámvasút volt, kimerített és a legrosszabb énem hozta ki belőlem.

* Jól voltam, amikor jól voltunk, de jött a szorongás, amint valami változást érzékeltem.

* Nem mondtam el mi zavar, mit szeretnék, mert rettegtem, hogy elveszítem.

* Ha el is mondtam, nem lett eredménye - tudta, hogy úgyis maradok.

* Beértem morzsákkal, mert a nagy hiány után a legkisebb gesztus is nagy dolognak tünt.

* Próbáltam megértést, türelmet, lazaságot mutatni - belül egy ragaszkodó görcs voltam.

* Sokkal többet adtam, mint kaptam. Az egész kapcsolatot az én ragaszkodásom tartotta össze.

* Kétségbeesetten akartam, hogy válasszon engem, ahelyett hogy én választottam volna önmagam.

Idővel észrevettem, hogy a kapcsolatnak van egy ismétlődő dinamikája, amiben nekem is részem van. Megláttam, mit csinálok magammal és a másikkal.  Akkor tudatosan hátrébb léptem és figyeltem.

Megtanultam megállítani a saját ragaszkodásom és ezt a "sématáncot". Ehhez kellett a fantáziavilág elengedése és a szembenézés azzal a valósággal, hogy itt nem kellek igazán.

A kapcsolat által ismerkedtem meg közelebbről a saját sémáimmal (elhagyatottság, csökkentértékűség, érzelmi hiány, önfeladás) és a különböző megküzdési módjaimmal - az én "belső családommal".

A változás akkor indult el, amikor már nem a másikhoz akartam olyan kétségbeesetten kapcsolódni, hanem önmagamhoz, a saját vágyamhoz - ahhoz a jogos szükségletemhez, hogy szeretve legyek.

Ez segített hátra lépni, és megtanulni elhordozni a séma megtörésével járó belső feszültséget.
Magamért.
A jövőmért. 

Visszatekintve, itt tanultam meg átírni a sémavezérelt működésem.

JELEN 

Az út legnagyobb hozadéka, hogy megtanultam különbséget tenni szeretet és önfeladás, szeretet és ragaszkodás között. Ennek eredménye kevesebb stressz, több könnyedség, magabiztosság, belső nyugalom, önszeretet, kiegyensúlyozottabb kapcsolatok.

Nem lettem "kész", nem világosodtam meg, nem lettem tökéletes, a sémák nem tűntek el nyomtalanul. De jól megvagyok velük. Már nem veszek személyesre mindent és nem megfelelésből és önfeladásból adok, hanem tudatos döntésből. Már nem jó akarok lenni, hanem stabil és igaz.

Merek kérni, nemet mondani, belevágni új dolgokba, kiszállni helyzetekből, kapcsolatokból - mert tudom, hogy bármi jön is, azt majd megoldom, érzelmileg elhordozom. 

Sok képzés és megszerzett tudás van mögöttem, ami személyes tapasztalattal is kiegészül. Mély és nehéz helyzetekből álltam fel, megtanultam érzelmileg megtartani saját magam, lett egy erős belső biztonságom.

Megvan a technikai tudásom és az érzelmi hátterem is. Képes vagyok másokat is kísérni és megtartani a Szintlépés felé vezető úton.